Plakát és újabb részlet

Könyvbemutatók:

Július 4-e szerda 7 óra Eleven Kert

Július 6-a péntek 7 óra Fogasház

 

*

Nyílik egy újabb éjszaka,

s nem érem meg a „sötétség” idejét,

csak látom, mert velem ül

a villamoson és belül

valamit nagyon magyaráz

nekem ott szemben,

már rövidek az éjszakák,

és napfényes nyolc óra van

bennem

nincs szánalom, csak kifacsart citromnak érzem magam.

A facsarásoknak látványa fáj.

(...)

Hupp! Megvolt a hely a hajón. És néhány szék azért van a „fapados” járatokon is, igaz harcolni kell értük, mert ha nem, hát én is ülhettem volna a földön, mint az észt vendégmunkások is. (Vagy mint a „finn-proli” alkesz diákok, kiknek épp nincs jobb dolguk (iskolaidőben), csak hogy csapatosan sör-beszerző „kaland-túrára” induljanak Tallinnba. Külön tanrendeket találnak ki Finnországban az ilyen gyerekeknek, hogy be tudjanak szegénykék illeszkedni. És ne hulljanak teljesen szét. Legtöbbje szeretethiányos …csak. Csak az… Vagy egy-két pofont kíván! És miért nem tanítanak tengerészetet és hajóépítést is abban az iskolában? De a „házisörfőzés menete” tárgyat is igazán bevezethetnék náluk.)

Hupp! A csomagjaim és a kényelem, de nyugtalanító ez a fejfájás, talán sebláz vagy mi? Egy közelben ülő srácot megkértem, némi feltűnő fészkelődés után, hogy nézzen a cuccaimra, mehetnékem van, ezt nem lehet nem észrevenni, talán örült is a srác a néhány perc „csöndnek”, és kényszeredetten indultam a hajóbolt felé. Azonnali orvosság kell. A csoki nem hatott. (Jaj, basszus pedig milyen drága volt!) Három és fél euró, egy tizennyolc centes, száraz-fehér borért?! De utána már csak az ára fájt, a fejem nem. És kellemes kómában tartott… olyan lázszerű, megtisztító, jó kómában. Vagy csak tartott volna, és hogy én miért nem egy stockholmi járatra szálltam fel, véletlenül? Úgy elúszott fél perc alatt az a három és fél óra.

„Egyetlen” gondolatom közben: nem néztem vissza, avagy, kihagytam eme romantikus eszményképet, a Helsinki látványában való elmerengést a lemenő nap fényében. Kettő: Búcsúzik a Halál! Nem én! Nem kell! Ki búcsúzik? Úgyis visszajövök. Három: Ez a város ver. Vajon miért ejtett rajtam „sebeket” pont az első és az utolsó napon? Hát jó, nem bánom, jó kis kerettörténet lett legalább így, tetszik! Isten úgy látszik, mégis regényt akar csinálni… belőlem. (mosoly) Négy: És elviselhetetlen módon megint szerelmes vagyok! Hogy feláldozom magam a szerelemért, (meg ilyenek), és egyáltalán fogalmam sincs, hogy miért és mire volt való ez az áldozat, de szeretem! És értelmetlen megaláztatásnak tűnhet. Öt: Vagy: értelmetlen ellenszegülés a világgal. Széttörni és újra szeretni.