2014. április 18., péntek

Varsó

„Ha nem is a magány miatt, de ott, abban a percben szív-dobogva léptem Varsó kietlen nagy tereiben. Fel-fel nyüzsgött az élet időnként, de én még mindig a szenvedély visszafolyásával, visszaesésével néztem szembe. Elfog a félelem, szorongatja a szívem, hogy kevés lesz hozzá az erőm! Hallom magamban súgva, vagy nem, ez csak egy kósza, éhes pillanat lehet, és nem baj, hogy eltévedtél, mert pont Varsó békéjére van szükséged. Hát igen! Nehéz elképzelni egy várost ami ilyen boldog tud lenni a romok és kommunista falanszterek között. Pedig Varsó létezik! Édes ünnepi hangulatban gyereket sétáltatnak a felhőkarcolók mellett, amik amúgy mind zárva vannak, ahogy az összes többi egyéb üzlet is. Széles utcák és kietlen parkok. Vécé persze nincs sehol, még a vasútállomási is be van zárva, az ünnep miatt, rendes lengyel Húsvétkor nem pisil! Úgy látszik csak nekem okoz problémát, hogy az utcára kell pisilnem. Messziről látnak az emberek! De nem én voltam ezzel a legelső, és nem csak pisilnek! Minden van mi kijön. Szép ez a város! A felhőkarcolóknak „Diznilend” sziluettje van a hídról nézve. Aki meg kicsit ideges lenne, idegnyugtatásképp motorral megnyomja a gázpedált, mert ezt veszélytelenül lehet itt csinálni, a borzasztó széles utak miatt. Béke, béke, béke! Világbéke némi borzongással, amiben még mindig ott derengett a háború, mikor átsétáltam azon a bizonyos „övezeten”… És boldogok. Ez már kezd sok lenni… béke fertőzést kapok itt!”